Geráné Onódy Tünde

 „A mesékben minden benne van: minden, ami volt, van és lehetne.” (Boldizsár Ildikó: Meseterápia)

GERÁNÉ ONÓDY TÜNDE vagyok, 42 éve tanítónő. Szerencsésnek érzem magam, mert szüleim kisgyermek koromban nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy meséljenek nekem. Meséltek könyvből, diafilmről, élőszóval. Népmeséken, műmeséken, közmondásokon, verseken és élettörténeteken keresztül közvetítették lélektől lélekig az örök emberi értékek rendjét. Köztudott, hogy a meséknek addig nincs vége, míg a rend meg nem teremtődik bennük. Én is ilyen „mesei rendteremtődésben” éltem életemet. Nem volt véletlen, hogy tanítói szakdolgozatomat is a mesék témaköréből választottam (Andersen világa 1981.)

Tanítói pályám első évétől fogva tartottam meseszakkört, melynek mottóját – „Oda repülünk, ahol rettenthetetlen hősöket nevel a szárnyas idő” – nevelő-oktató munkám meghatározó gondolatának is tekintettem. A mesék világán keresztül közvetítettem, hogy mindenki ilyen hőse a maga életének, időnként próbatételek elé érkezünk, megvívunk sárkányainkkal, nagyon vigyázunk, nehogy kővé változzunk, s hogy élőben és élettelenben is vegyük észre a lélek meglétét.

2004-ben másoddiplomaként Hagyományismeret-oktató képesítést, majd szakvizsgát is szereztem.  A magyar népi kultúra mélyebb megismerése még tágabbra nyitotta előttem a népmesék kapuit. Népi hagyományok” szakköröm keretében a jeles napok szokásainak, népi játékainak, anyagi kultúrájának, néphitének megismerésével még közelebb kerültünk, még komplexebb módon éljük meg a népmesék világát.

Tanítói munkám során minden tantárgyat mesével ölelek körül, de az Etika tantárgy oktatása elképzelhetetlen lenne a mesehősök példázata nélkül.  A tantárgy témakörei – barátság, család, közösség, önismeret, tanulás, függőségek, hazánk stb. – felfűzhetők a magyar és más népek meséinek egész sorára, melyek segítségével cselekvési és döntési helyzetek, ellenfelek, segítők és csodatételek mintázatát hasonlíthatják a tanulók a maguk életéhez.

 A Boldizsár Ildikó tanfolyamán elsajátított Alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozások csodálatosan új mese- megközelítési módot mutattak meg számomra, s tantermi munkámban azóta is ezt alkalmazom tanítványaim legnagyobb örömére. A workshop – on „A kő meg a kocsisok” c. mese Alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozás keretében szeretném bemutatni, hogyan működhet egy közösség, kinek mit kell tennie, hogyan kell viselkednie, hogy értékes tagja lehessen (osztály)közösségének. A téma azért is elgondolkodtató, mert a technokrata világ elszigetelő hatása miatt sokkal nehezebb összetartó közösségeket teremteni, mint régen.

A másik témakör, amit érinteni szeretnék alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozás keretében a halál és az elmúlás témája.  Bizonyára sokat megtapasztaltuk, mikor a szülő tanácsunkat kéri, hogy mit mondjon az elhunyt hozzátartozóról, elvigye-e a gyermeket a temetésre. Többnyire tabuként kezeljük ezt a mindannyiunk számára elkerülhetetlen tényt, hogy egyszer mindenkivel megtörténik, hogy elindul a „túlon túlra”. A foglalkozás célja nem a gyász feldolgozása, hanem az a preventív feladat közvetítése, hogy a megfelelő mesék kiválasztásával, népi játékok játszásával bátrabban beszéljünk a halálról, s ez a nevelési feladat része legyen az életre való felkészítésnek.

Mesélni és mesét hallgatni mindig jó. „Peseschkian szerint mesemondás közben a felnőtt levetheti „páncélját” és gyermeki örömmel s kíváncsisággal lubickolhat a történetben, magára öltheti örömcentrikus énjét.”  (Boldizsár Ildikó: Meseterápia 50. old.)