Kreil Melinda

Kineziológus, coach, Hellinger-terapeuta és meseterapeuta vagyok.

De sokkal jobban szeretek úgy gondolni magamra, mint egy útitársra, aki a közös út során történeteket hallgat és történeteket mesél.

Kislányként kedvenc időtöltésem volt, hogy mindarról, ami körülvett – és egy vadregényes, omladozó falú kastélykertben felnőve akadt téma bőven, – történeteket szőjek. Később semmi nem tudott annyira elvarázsolni, mint azok történetek, amiket a könyvek lapjai meséltek nekem. Segítőként aztán ugyanezzel a mély figyelemmel hallgattam mások történeteit. Egyszer azonban eljött az idő – pontosan 2010 őszén – amikor arra volt szükségem, hogy valaki az én történetemet hallgassa meg. Így találkoztam Boldizsár Ildikóval és a meseterápiával, és megváltozott az életem. A mesékkel való munkának köszönhetően anyává váltam és segítő hivatásom eszköztára is egy új színnel gazdagodott. Azóta hiszem, hogy ha rátalálunk a saját mesénkre, akkor rátalálunk a saját utunkra is.

Egyéni terápiás és önismeret-fejlesztő üléseimen 2015 óta – amióta metamorphoses alkotó-fejlesztő meseterapeuta lettem – a mesék töltik be a legfontosabb szerepet, csakúgy, mint csoportfoglalkozásaimon. A mese a kliensekkel közös úton térkép a belső tájakon való tájékozódáshoz, táplálék az erőpróbákhoz és tükör az önmagunkkal való találkozáshoz.

De a legfontosabb számomra a mesékben mégis az, amit akkor élek át a legtisztábban, mikor a gyerekeimnek mesélek: ha mesélünk, sosem érezzük magunkat egyedül. A mese összekapcsol és megnyitja a szívünket nem csak arra, hogy befogadjuk mások történetét, de arra is, hogy el tudjuk mondani a sajátunkat.

A konferencián tartandó műhelymunkán azt a tapasztalatot szeretném megutatni, amit az általam négy éve rendszeresen vezetett felnőtt önismereti Meseszövő Műhely mesecsoportjain szereztem. Minden alkalommal erősebb a bizonyosság, mekkora szükségünk van erre: szólni egymáshoz, figyelni, kapcsolódni egy történet segítségével egymáshoz, önmagunkhoz és a világhoz. A meséről való beszélgetésbe saját történetünk szálait is beleszőjük, hiszen a mese ajtaján belépve lelkünk tájain találjuk magunkat.

Együtt lenni egy mesében kötelék: akik együtt hallgatnak meg egy történetet, nem idegenek többé.

A workshop-on szeretném bemutatni a mese közösségépítő erejét, a témaválasztás lehetséges szempontjait, a mese feldolgozásába bevonható eszközöket, a felnőttekkel való alkotó munka, a testtudati és az imaginációs gyakorlatok felszabadító, összerendező erejét..

“Egészen addig, amíg csak az önfegyelmünk maszkján keresztül nézzük egymást, tekintetünk kritikus és távolságtartó. De amikor ez az álarc lehullik, és meglátjuk a szenvedést, a bátorságot, a törtékenységet és a méltóságot alatta, akkor kezdjük igazán tisztelni egymásban az embertársat.” /M. Scott Peck/

https://www.facebook.com/abelsokert/